A keresztfa tövében letérdelek én,
Kezemben a könyvvel imádkozom én.
A feszületről Jézus néz le rám,
Arca fájdalomban úszik, de mosolyog reám.
Halkan kérdezem, miért?
Ő csak annyit mond: érted, s mindenkiért.
Bár ne tennéd, Jézusom! Kiáltok fel én,
S erre kérdezi Ő csendben, miért?
Mert hatalmadnál fogva leigázhattad őket,
Kik gyűlöletből kereszthalálra ítéltek!
Valóban. – szólt Jézus. – De én szeretetből teszem ezt értetek,
Mennyei Atyám nem akar megölni benneteket!
De Téged igen, Uram? – kérdeztem.
Így volt megírva. – válaszolta.
Nem értem. – mondottam.
Jézus válaszolta: Nem kell értened, csak hinned,
Hogy megváltottalak, neveden szólítottalak.
Hogyan Uram? – kérdeztem.
Vállamon bűneidet vittem, s mikor meghalok, azokat
Mennyei Atyám elé viszem. – Jézus mondotta.
Nem értem, Uram! – válaszoltam.
Nem baj. De elhiszed? – kérdezte Jézus.
Hiszem Uram! Mert Te Magad mondtad!
A keresztfa tövében letérdelek én,
Átgondolom bűneim, és megbánom azokat én.
Köszönt e vers, te váltig visszatérő
Föltámadás a földi tájakon,
Mezők smaragdja, nap tüzében égő,
Te zsendülő és zendülő pagony!
Köszönt e vers, élet, örökkön élő,
Fogadd könnyektől harmatos dalom:
Szivemnek már a gyász is röpke álom,
S az élet: győzelem az elmuláson.
Húsvét, örök legenda, drága zálog,
Hadd ringatózzam a tavasz-zenén,
Öröm: neked ma ablakom kitárom,
Öreg Fausztod rád vár, jer, remény!
Virágot áraszt a vérverte árok,
Fanyar tavasz, hadd énekellek én.
Hisz annyi elmulasztott tavaszom van
Nem csókolt csókban, nem dalolt dalokban!
Egy régi húsvét fényénél borongott
S vigasztalódott sok tűnt nemzedék,
Én dalt jövendő húsvétjára zsongok,
És neki szánok lombot és zenét.
E zene túlzeng majd minden harangot,
S betölt e Húsvét majd minden reményt.
Addig zöld ágban és piros virágban
Hirdesd világ, hogy új föltámadás van!
Szia!
Kellemes húsvéti készülődést, és szép hetet kívánok!
Végre itt a tavasz!
Puszi. Fanta
2009.04.05. 18:46
Nóri
2009.04.02. 11:33
Ilcsi.../ Luna
2009.03.29. 20:44
laci
2009.03.28. 23:16
semilin
Először sírsz,
Azután átkozódsz,
Azután imádkozol,
Azután megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, eget ostromló akarattal-
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótlanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!
S akkor – magától megnyílik az ég,
mely nem tárul ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat hasztalanul ostromolták.
Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe veled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.
Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy – magától – friss gyümölcs terem
Ez a magától: ez a Kegyelem!
(Reményik Sándor: Kegyelem)
Rég jártam itt, bocsáss meg érte. Beteg is voltam, no meg sok a munka...
Talán végre jön az igazi tavasz, alig várom. Jó lenne már egy kicsit kapirgálni a kertben.
Szeretettel gondolok rád és vidám napokat kívánok a körülöttünk zajló idegesítő, szánalmas események ellenére!
Millió puszim!
(Elhoztam megújult oldalam buttonkáját, ha gondolod kukkants be, a véleményedet is szívesen veszem.
Még sokminden hiányzik, a jövőben le szeretném váltani a Portalguru-t.)
2009.03.27. 23:20
Magdi
Végh György: Virághozó április Elmúlt a tél: itt a tavasz, minden bokor újra éled - a földből a virágokat előhúzzák a tündérek. Április is segít nekik, megáll minden kicsi fánál - virágot tűz mindenhová: tavasz van ott, merre járt már. Virágot hint a friss szélbe, száll a színek zivatarja - s merre elmegy, a kopár föld virágoktól tarkabarka. Nagyon kellemes tavaszi hétvégét kívánunk sok-sok szeretettel. Angyali öleléssel puszil: Magdi és Domi.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
